Szerző: peterzombola

Koreai szubjektív keresztmetszet: a kétésfél magyarországnyi ember egy városba tömörülése, az embertelen szmog, a fehérre maszkírozott lányok, az állandó tüntetések, az egykedvűen heroint szúró hostel recepciósa, az észak-déli katonai zónában mászkálás, a repülőn 11 km magasságban kristálytiszta felhőréteg feletti giccsbehajló minimálzenére flesselés, a mindenhol útban levés, az utcán ordítva krákogva turházás, a buddhizmus állandóságillúziója, a Sárga-tenger paradicsomi szigetei, az embertelen dràgaság, a hering-érzet a buszokon, az önfeledt kizárólag pillanatnak élés ( mivel bármikor lebaszódhat egy atombomba s nem marad semmi ebből a szerencsétlen országból hamun s betonon kívül – 52 millió ember élete egy gyermeki dackorszakát élő, vagy csak szimplán pszichotikus diktátor pillanatnyi hangulatától függ, mely helyzetet az undorítóan kényelmes, önmagunkat túlértékelő európai gondolkodásmódunkkal még csak felfogni sem tudjuk, nemhogy átérezni – hasonló érzetem eddig csak Közép-amerika egyes részein volt, ahol bármikor bárki golyót kaphat random ), az Ázsia-szag, a borravalómentessèg, a korrektség, a 2050-ben élés érzete, az olajban sült bogarak, a rohadó semmiből felépített zseniális gazdaság, az egykedvű fegyelmezettség, a telefonjukba mélyedő zombimilliók, a buszon telefonon lövöldözős játékot játszó nagyi, a konstans járványpara, a k-pop buta bája, a John Woo per Takeshi Kitano akciófilmekből retinánkba égett gyanús éjjeli bőrkabátos maffiózók, a gyönyörűszép bongyorhajú önfeledten táncoló kacéran s energikusan életigenlő tekintetű francia turistalány arcán végigpásztázó szórakozóhelyi lila-pink fényablakok, a nulla idegennyelv-ismeret, a magyarországi szerencsétlenül lúzer kerítésnek csúfolt izénél hatvanszor profibb határvédelmi rendszer, a Pestet is megszégyenítő éjszakai élet, a széles spektrumú szexuális perverziók nyílt megélése s emiatt senkit nem megbélyegzés, a magamfajta csípős-addiktoknak kedvező mennyei ételek, 80 méterrel a föld alatt katonai alagútban másnapos zihálás a mínusz százezer fokban minimál oxigénnel, a thai/kambodzsai lágy írásjelekhez szokott szemnek szögletes feliratok, az aknamezőn s szögesdróton átszűrődő észak-koreai együgyű kommunista propagandaénekek felhőjében az árvaság teljes megélése s tudatosulása a szétbombázott rozsdamart vonatmaradványon növő kövi virágok vígasztalásában…

Dél-Korea, 2018. március

Reklámok

Csendes szerda esti bevásárlás, szívetlelket gyönyörködtető jelenetsor: valaki elkövette azt a hibát, hogy egy Napi ász című bulvárújságot ott hagyott a gumiszalagos-pénztáros rész előtt a kosarak tetején. Százhatvan kiló körüli szőrös tundra sapkát viselő tata le is csap az újságra, aminek címlapján ügyetlenül 75C-re szilikonozott mellű butatekintetű leányzó próbál csábosan bazsalyogni. Sajnos az úr hatalmas bele takarja a rálátását az újság egy részére, így a tüzetesebb szemügyrevétel érdekében hátrébb lép egyet, így már nem csak a saját sorát foglalja el, hanem a párhuzamos sor nagy részét is beteríti a hátsója. Mögötte két olaszul diskuráló fiú – észlelve a kilátástalan továbbjutási lehetőséget – próbál az úr méretes segge mellett átsurranni a másik sorba. Hősünk fel sem néz, csak mormogva migránsozik egyet – feltételezem fejben villámgyorsan lepörgette a volt olasz gyarmatok sorát s máris látatlanban megítélte a fokozott migránshelyzetet. ( hiába pörgetem végig közben fejben, az Etióp-Eritrea-Albán háromszög egyikében sem beszélnek már olaszul, meg nem is jönnének ide. Whatever. ) Két olasz vásárlónk átsorolása miatt fiatal pár kerül hősünk mögé, a pár férfi tagja kigúvadt szemmel kezdi bámulni az újságon lévő műcsöcsöket, néhány másodpercnyi gyönyörű csendélet következik. Míg nem a pár hölgy tagja észleli, mit is néz pasija a kosár tetején, elkezdni hangosan lebaszni, minek hatására nem csak a fiú, de a tata is kizökken a flesselésből s tovább oldalog, a sor újra megindul, mindenki boldog.

Mindig külön öröm a későesti vonatozás, különösen kedves nyugodt empatikus utastársakkal egy kupéban. A kaller az én jegyemet ellenőrzi még elektronikusan is, a többiekétől – a húzzá’ innen tovább fenyegető beszólásnak engedve – viszont nagyvonalúan eltekint. A család egyik férfi tagja a barátnőjével utazik, aki bizony nem kívánja átadni neki ellenőrzésre telefonját, ám az adjad idefele mer’ karod letöröm nyomatékos verbális frázis hatására csak átadja neki, hisz mégiscsak a bizalom az alapja a jól működő kapcsolatoknak, és olyan alapvető emberi szükséglet párunk telefonjába való betekintés, mint a víz vagy az oxigén oltalmazó állandósága. Ezután részletes beszámoló a számonkérő kérdésekre, kinek mit miért írt, melyik ismerőse kicsoda, mit miért lájkolt, végül majdnem dráma lesz, mert egy férfi képét merészelte valami cuki kommentel ellátni, de a ‘mégegy ilyen és elvágom a torkod’ jelzésre ígéretet tesz a további hasonló esetek elkerülésére s biztosítja, hogy csak nőkkel (?) csetel a továbbiakban, és egyébként is csak őt szereti. ( innen kívánok boldog valentin napot, a szerk. ) A szerelem ígéretének hatására hősünk kis huzavona után eláll a torok elvágásától, s visszaáll az átmeneti puskaporos nyugalom, melyet a wc-ből szivárgó fémes fosszag, a sztorimagazin ropogása, a homályos sárga égők fénye s a folyosón dohányzó (!) másik családtag cigiparázsa olvaszt felejthetetlen egységbe…

Csak tudnám hogy lehetne ezt a hiánypótló oldalt megosztani nem fb-ismerősökkel, mindenekelőtt az épp indulásra váró IC-n kettővel odébb ülő negyven körüli hölggyel s két barátnőjével, akiknek nyilván fennhangon kell kitárgyalni magánéletüket. Miszerint a hölgy párja pár hónapja hirtelen furán kezdett viselkedni, nincs szex, elkezdett az éjszakába nyúlóan ‘dolgozni’ s még a wc-re is magával viszi a telefont. Pedig nem szokott ilyet. De a barátnők megnyugtatják, hogy a Laci rendes ember ( ezen aspektus fogalommagyarázata: rendes = monogám, ill magát annak láttató/hazudó ember ) és biztos nincs senkije, hiszen az kizárt (?), így valószínűleg más lehet a probléma oka ( bizonyára kutyamenhelyen dolgozik éjjeli műszakban, titokban elkezdett a nemzetbiztonsági hivatalnak dolgozni s nem beszélhet róla, éjszakai portás lett, havat lapátol de szégyelli bevallani, maffiózik, éjjeli villámkiküldetés Közép-afrikába a francia idegenlégió tagjaként, valid magyarázatok egész tárháza kínálja szinte tálcán magát – a szerk. ) s álnyugalommal meg is állapodnak ezen a ponton. A Kinikák sorozat Udo-jára hajazó kaller is már mosolyogva figyeli a párbeszédet s elnéző sármos mosolyával fejcsóválva kezeli a jegyeket, mindeközben átellenben a nem magyar állampolgárok egészségügyi kiskönyvének elfogadtatásának feltételeiről telefonál egy szigorú hölgy – a hangneméből ítélve egy beosztottjával – ötikszelles szürke pulóverben, mely párbeszéd szintén megérne egy külön posztot.

Albán életkép: az olasz gyarmati időkben épített széles sugárút szélén, kókadozó rosszkedvű pálmafák alatt lerobbant kocsit fiatal pár s alkalmi segítőik próbálják betolni a szakadó esőben, két rosszarcú forma – akikhez hasonlóakat gyilkolt szanaszét Liam Neeson az Elrabolva kettőben – a pár hölgytagjának kocsitolás közben kidomboruló formás fenekét veszik szemügyre látványosan megtárgyalva fülig érő mosollyal, a mellettük megálló busz sofőrje égő cigivel a kezében a nyitott ajtón keresztül instruálja őket, merre van az arra, a busz utazóközönsége pedig empátiával teli szurkolással figyeli az izgalmas eseményeket a párás üvegen keresztül, melyen romantikusan csillan meg a Deutschmarket vegyesbolt táblájának villódzó meghatározhatatlan színű fénye.
p.s. gyanítom, itt még nszk márkával is lehet fizetni.

2018. január, Albania, Tirana

elképesztő Izrael non-mainstream alulnézetből… a tel-avivi ázsiára hajazó külvárosi káosz-nihil, csontig hatoló szivárvány-eső, a tenger monoton ereje, a hostelben heroinozó afrikai raszta tulajcsávó zöld köntösben, a két jeruzsálemi katonaruhás forma, akik a hotel bárjából próbálnak két szőke német (!) turistalányt becsábítani a szobájukba foursome szexelni végül sikerrel, italozás s Jeruzsálem fényeibe beleszeretés Jézus feltámadásának helyszínétől pár száz méterre, a saját anyját is eladó zugárus, aki szpesöl diszkántot akar adni a magyar-palesztin barátság (wtf??) jegyében ( nem akartam elkeseríteni, hogy még a magyar szélsőjobb is a régi palesztinbarátsága óta már izraelbaráttá s muszlimellenessé vált ), a siratófal mélyölelése, Júdás árulásának helyszínén a horrorfilmbe illő olajfa s cuki enyhén elhízott rosszkedvű macska, az ötödik stáció melletti katonai ellenőrzőpontnál álló embernagyságú gépfegyvert ölelő hosszú feketehajú vékony katonalánnyal összeakadó flörttekintet másodperctöredékbe sűrített szerelmes időtlensége, a zsidóság ősereje, a katolicizmus origo apa-élménye, a kövek illata a dohos sikátorokban, a római birodalom maradványai, a szórakozóhelyek hard technoja, a netes szociális appok megszokottságból fakadó használatának hirtelen leépülése, minimalizálása s eljelentéktelenedése, Ridley Scott Mennyei királyságának bevillanó képei, a perzsa-római-muszlim-keresztes-török-brit lenyomatok, a biológiai élet európai túlértékeltségének teljes elhagyása…

part 2. az eilati buszon hippi forma ülőhely híján lefekszik aludni a folyosóra s lóg bele a pofájába a fejénél ülő tizenötnek kinéző katonakislány gépfegyvere, de nem zavarja s kisvártatva már boldogan horkol, alattunk mínusz 400 méteren a Holt-tenger, felettünk hatalmas vörös sziklakötegek, révedt tekintetű tevék, recsegve a hangszóróból a soldier’s wife című igen igényes dal, a politikai korrektség üdítő hiánya, a vaddisznó kinézetű kebabos ‘evriting iz nóproblem’ életbölcsessége, a Jordán Királyság zord hegyei, a szaudi-jordán-izraeli-egyiptomi négyes határvidék feszült időleges álbékessége, a rosszkedvű eladók, a határvédelmi kerítések ( amihez képest a magyar egy rozoga balatoni nyaraló rozsdás düledező kerítése ), a cápák méltóságos nyugalma, az ókori egyiptomi maradványok közé beékelt rakétavédelmi állások s bunkerek kontrasztja, a zarás akciós katonaruhakollekció, az udvarias seprűnyélvékony Moszados, az első izraeli ex-Liverpool játékossal egy kocsiban utazás, az adómentes város, a Vörös tenger heterogenitása, a vele egybeolvadó izzó naplemente univerzális pillanata…

2018. január, Israel

A leggyönyörűbb karácsonyi tiszta pillanat számomra a napokban egy afrikai nyomornegyedben átélt jelenet volt, melyet igyekeztem lencsevégre kapni: egy gazdátlan kissrác a szemétből összeguberált rugalmas kis tárgyat (?) hajigált minél magasabbra a falhoz, mely visszapattanva mindig máshová esett, felhőtlen boldog szemekkel s nevetéssel lelkesen futva a leesett tárgy utàn, majd újra feldobva kezdődik újra a folyamat végtelen lúpolással. Különös boldog kontrasztot nyújtva a mindent belepő sivatagi por, műanyag szeméttel s rohadással teli patakmederben kotorászó meghatározhatatlan fajú állatok valamint a kiszáradt szomorú pálmafa mellé. Ezzel az Amerikai szépséges zsacskós önmagába visszatérő szél-jelenetre hajazó pillanattal kívánok boldogünnepet.

2017. december